Hát írni muszáj ha már félévben egyszer felcsapom a laptopot. És ennyivel tartozom Jövő-Charlizenak hogy megírjam azt is HA JÓ. Mert amúgy gáz ember vagyok nagyon, de most talán - maybe maybe maybe - már kezdek rátalálni a helyes útra. Utánanéztem hogy mit kell szednem a lelki gondjaimra, és most…

Hát ez kemény volt. Mármint az elmúlt kilenc hónap. Az első kilenc hónap, vagyis a terhességem időszaka csodálatos volt, tele várakozással, örömmel, a növekvő pocakom nézegetésével, a rugdalózó baba lábak simogatásával. Aztán megszületett. És azóta semmi se a régi. Hosszú ideje már nem írtam a…

Amikor valami új kell, de a régi is. Mikor fáj egy apróság.  Mikor az amit gyűlöltél - szavakkal - mégis a lelked része. Mikor mindent, de mindent megkapsz az élettől, de valahol nem jó.  Valami hiányzik.  És keresed folyton, mindennap, minden percben. Keresed és nem tudod.  És akkor megleled…

Sosem tudhatod mit hoz az élet. Úgy egy éve fordult meg a sorsom. Egy nap, arra ébredtem, hogy süt a nap. És nem csak kint, hanem bennem is. És ennyi volt. Meggyógyultam bazmeg, meggyógyultam!  Persze még voltak visszaesések, kisebb mértékben, hisz munkanélküliként nem olyan könnyű fenntartani az…

A vidámság és jókedv minden napom velejárója és alapköve. A pozitív életszemlélet határozza meg a gondolkodásomat, és bevonzza (!!) a jó dolgokat az életembe. Legalábbis eddig. Aztán meglátjuk mi lesz. Május 1-től ugyanis megszüntetik az osztályt ahol dolgozom, átkerülök egy másikra. Egy olyanra,…

Ez hosszú lesz. Most már egyre közelebb vagyok a "sikerhez". Már ha ezt a fantasztikus életet annak lehet nevezni. Persze, gondolom azért nincs sok ember, akinek minden összejön az életben. Karrier, pénz, szerelem, család, sikerek, szóval valamit ki kellett választani, mikor leszülettünk a Földre.…

Épp pogácsát sütök. Nagyon finik lesznek, életem első pogikái :) Ez egy jó év volt. Az év eleji legszörnyűbb, leghosszabb ideig tartó depressziójával együtt. A szar diplomával, munkanélküliséggel együtt. Vagyis tök szar így ebbe belegondolni, de már másképp tekintek…

Nahát, nahát, mit ad Isten. Hónapok óta jól vagyok/voltam, már-már nevezhetjük boldogságnak azt az elégedettségi állapotot amiben éltem. Tény, hogy sokszor eszembe jutottak a negatívumok, de túl tudtam tenni magam rajta, mint ahogy azt a normális, nem depressziós, nem borderline…

Kínlódom. De csak tengek lengek. Annyi mindent csinálhatnék, de megbénít a tehetetlenség. Velem 5 éve nem történik semmi. Várok és várok. Öt éve csak várok. Mostanában jobban várom a csodát, mint valaha. Miközben tudom, hogy gyűlölni fogom a változást is, bármennyire…

Most jól vagyok. Ami azt jelenti, hogy az évtizede tartó hullámhegyek-völgyek váltakozásának örökös ismétlődésében épp fent vagyok. Már nem áltatom magam azzal, hogy vége, meggyógyultam, megváltoztam és mostantól örökké ilyen leszek. Adja az Ég, hogy így legyen persze, de…