Borzasztó magányos vagyok. Hihetetlen, hogy egykoron ez a blog a depressziómról szól. Most meg arról, hogy minden okom megvan rá hogy depressziós legyek, de minden erőmmel azon vagyok, hogy nehogy belesüppedjek az önsajnálat poklába. De jelen helyzetemben nem tudom meddig fog ez tartani. A magány…

Egyszerűen pokolian érzem magam. Októberben otthagytam a szuper munkahelyemet, a szakmai fejlődés reményében, egy magasabb színvonalú intézményért.  First Wrong Decision. Azt gondoltam itt majd újra barátságokat építek ki és vidáman, nagy reményekkel telve-kelve indulok majd mindennap…