Amikor valami új kell, de a régi is. Mikor fáj egy apróság.  Mikor az amit gyűlöltél - szavakkal - mégis a lelked része. Mikor mindent, de mindent megkapsz az élettől, de valahol nem jó.  Valami hiányzik.  És keresed folyton, mindennap, minden percben. Keresed és nem tudod.  És akkor megleled…

Épp pogácsát sütök. Nagyon finik lesznek, életem első pogikái :) Ez egy jó év volt. Az év eleji legszörnyűbb, leghosszabb ideig tartó depressziójával együtt. A szar diplomával, munkanélküliséggel együtt. Vagyis tök szar így ebbe belegondolni, de már másképp tekintek…

"Engem mindig félig szerettek,Van jogom, hogy gonosz lehessek." Még a tizenkettőt sem töltöttem be, mikor először lettem depressziós. Egy szomorú esemény kapcsán teljesen a mélybe zuhantam. Ültem, magam elé meredve, gondolkodtam a dolgokon, időnként pedig kiszaladtam a vécére…