Hát írni muszáj ha már félévben egyszer felcsapom a laptopot. És ennyivel tartozom Jövő-Charlizenak hogy megírjam azt is HA JÓ.

Mert amúgy gáz ember vagyok nagyon, de most talán - maybe maybe maybe - már kezdek rátalálni a helyes útra. Utánanéztem hogy mit kell szednem a lelki gondjaimra, és most szedem. Mivel sajnos az én hangulatváltozásaim egyértelmű összefüggést mutatnak a menstruációs ciklusommal, ezért olyan étrend kiegészítőket kellett keresnem amik erre hatnak. Hát meglátjuk, de most jó.

Megvagyok. Nincs mit mesélnem különösen, talán így az előző posztomra reflektálva annyit, hogy nem utálom anyóst apóst igazán, se a férjemet, és szeretnék még gyereket. Na ilyen uncsi szürke egy ember lettem én. Viszont ami érdekes: annyira hatott ez a sok vitamin mix az agyamra, hogy szerveztem egy anyuka találkát. ÉN! Az embergyűlölő antiszoc, aki folyton azt lesi hol gáncsolják el, folyton azt sejti hogy mindenki utálja, mindenki lenézi és szarba se veszi. Én fogtam magam és beírtam egy anyukás csoportba baszki. És lesz tali. Még a helyszínnek is utána érdeklődtem meg minden. Az már más kérdés hogyan sikerül, de akkor is büszke vagyok magamra hogy idáig jutottam. Ez egy normális, egészséges embernek a semmivel lenne egyenlő ugye... 

Szóval ennyit tudok mondani az életemről. Érdektelen anyuka élet na. De egész kellemes. Épp az volt a vicces, hogy valamelyik nap férjem volt bedepizve, és mikor kimentünk karácsonyi vásárba és jobb kedve lett, mondta is hogy jéé ez a bezártság, hogy nem megyünk soha sehova, ez mennyire romboló lelkileg! Hát heló szia szevasz.

Jaj te Gyerek, tanulj meg most már szép lassan járni hogy mehessünk sokat kirándulni kislányom. Mert ha már jársz, akkor kinyílik előttünk a világ! (By the way sose olvasd el ezt a blogot légyszi.^-^)

Elza hasonló ehhez a kislányhoz, én kis cukorborsóm.