Panaszkodni jöttem, rantelni ahogy redditen szokták mondani. Igazából az a szép, hogy nincs okom panaszra, hála istennek minden jól alakul most az életemben. A háborút nem számítva persze…

Amióta megcsináltam a jogsit, büszke és kiegyensúlyozott ember lett belőlem. Sok volt nekem ez a nyomás, ami hónapok óta tartott a vezetés órák miatt. De túl vagyok ezen is, holnap megyek jogsit csináltatni.

A tavasz is jön, végre kezd jó idő lenni, amit nagyon vártam mert extrém fázós vagyok, borzasztóan gyűlölöm a telet, nem csak a hideg de a borús szürke hangulata miatt is. Totál leszed az életről. 

A gyerek is tök cuki, tök okos, egyre több programot lehet vele csinálni. Szóval a rant most nem is a saját gondjaimrol fog szólni. Nincs nekem olyanom thenk gád. Viszont van egy barátosném. A leges leg. A k.. anyját. És az egyetlen hogy rohadnék meg én is ebben a béna barát nélküli sorsomban… (na majd a legközelebbi reddit talin…)

Szóval. Nem akarok undok lenni, de kurva idegesítő, semmi mást nem hallok tőle, csak azt hogy a munka milyen szar, de ezt 15 perces hanguzenetekben, napi szinten, állandóan. Csak a nyígás, a panaszkodas, a siránkozás jön belőle folyamatosan mindig örökké. Ha azt mondom lelki szemetesláda vagyok neki, akkor nagyon szépen fogalmaztam. Egy elkényeztetett liba, akit a szülei tartanak el 30+ évesen is. Mégis ki az, aki felnőttként az apjától kapja az autót? Aztán az apja fizeti be neki a súlyadót? Aztán az apja intézi el hogy ne kelljen befizetnie a büntetést mikor tilosban parkol?? És itt nem milliomosokról, vállalkozó BMW-s apukáról van szó, hanem egy átlag középosztálybeliről. Baszki, én félre tettem pénzt, pontosan arra hogy majd egyszer jól jön, ha nem verem el baromsagokra… és mit ad isten, most tudok belőle autót venni. És akkor itt van valaki aki csak nyíg az egész kurva életen, minden apróságon, holott komolyan mondom, minden gondja ami van az életben egyes egyedül az ő hibája, mindet magának okozta.

Sajnos rohadt idegesítő ilyen önsorsrontó emberek sirámait hallgatni minden nap, nagyon depresszív az egész ember, mondjuk szerencsére nincs rám hatással, mert kurvara taszít ez a sok önsajnálkozás, pláne hogy azt hiszi hogy engem terhelhet ezzel ilyen sűrűn, ilyen mennyiségben… de akkor is, annyira de annyira örülnék egy minimálisan is pozitív barátnak. Akitől nem csak a panaszt hallani, hanem akivel jó beszélgetni, akit jó meghallgatni. Borzalom.

Én is inkább ide öntöm lelkem szemetét ahol legfeljebb az olvassa el, aki mazochista, de senkinek nem ártok vele, nem terhelek vele senkit. Nem azt mondom hogy nem mesélek erről pl férjemnek, vagy múltkor redditen is szóba került, és mindig mindehol egyetértenek velem mikor róla mesélek… de a rant azért is született, mert nincs más barátnőm és tényleg szívás, de le kell ezt nyelnem amíg nem találok jobbat. 

A vicc az, hogy sokszor meséltem neki a vezetés órákról és küzdelmeimről, tényleg nagyon stresszes volt az egész. Talán ha egyszer reagált rá de ez sem biztos. Azt sem tudta mikor mentem vizsgázni, azt sem tudja hogy le vizsgáztam. De én azt is tudom milyen színű a kiütés a kutyája segglyukán.

Rant vége.