A jó munka sose rossz. Már második hete dolgozom, és nem úgy tűnik, hogy depresszióba fordulnék tőle. Aminek az is az oka, hogy kurva nagy mázlim volt basszameg. Lekopogom. Tipikusan Hamupipőke sztori, csak modern köntösben: több, mint félév munkanélküliség, rengeteg szar fos állásra beadott jelentkezés, jó néhány felesleges interjú, némelyik kegyetlen és megalázó, majd mikor feladnám és bedobnám a törcsit, kapok egy korrekt állást. Ahol jól vagyok, ahol nem dolgoztatnak halálra, amiben még gondolkodni is lehet, és elvárásaimnál még jobb fizut is fogok kapni.

Persze sajnos ez nem biztos, hogy így marad örökre, de amíg így van, addig örülök. 

És még motivációt is kaptam arra, hogy megcsináljam nyáron a felsőfokú angolt: nyelvvizsga-pótléknak hívják. Míg a többiek az osztályon az alapfokra készülnek, ha-ha.

Az én életem tökéletes, a faszomba is.