Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.
Álmok. Most az új kutyával és egy fekete cicával. El akart kódorogni, de én utánamentem és visszahoztam. Aztán ma, a zsír nélkül sült rántotthús :) Amit apám megevett. A valóságban a barátom szokta így ellopkodni a rántott húsokat a pultról.
Nem tudom hány ilyen ember van még a világon, akinek külön bejáratott halál-álma van. Ami egy meghatározott helyszínen, az összes halottjával - idővel bővülő tagokkal - ugyanolyan bizarr módon jön elő. Meglehetős rendszerességgel. De nem bánom, jó velük. Most már egyre ritkább, hogy rossz dolgok történjenek ezen álmokban, inkább csak megvagyunk. Mintha elutaznék valami távoli rokonokhoz, egy távoli nemlétező faluba, hogy beszélgessünk egy csésze tea mellett. De itt nem teázgatunk, hanem rántott húst készítek zsír nélkül, és halott állatokat kergetek a murvaköves utcán. A kihalt utcán ahol sosincs senki rajtunk kívül.
Szomorú lennék ha mindez csak a tudatalattim játéka lenne. A kurva tudatalattimé, aki nem akar beszélni velem. Hosszas gyakorlás után egyre több tudatos álmot hoztam létre, melyekben beszélni szerettem volna a projekcióimmal. És mit csináltak a kis genyák? A szemembe röhögtek. Agyament baromságokat válaszoltak minden kérdésemre. Nem metaforikus, elvont dolgokat, hanem olyan értelmetlen álomszerű butaságokat.
Pedig mindenhol azt írták, hogy a tudatalatti egónk az álmokon keresztül próbál kommunikálni velünk, erre én lemegyek hozzá, és beleröhög a képembe. Elfordul és oda se bagózik. Bezzeg a halottakkal 2 naponta álmodom.
Ráadásul a tudatos álmaimat is kijátszotta. Ez mondjuk brutál ha belegondolok. Megtanult átverni a kis rohadék.
Most újranézem a kedvenc shoujo animémet, hogy újra megérinthessen mint anno. Csak most nem leszek depis tőle :)
Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.
J.A.
