Nyaralni voltam.

A múltkor behívtak egy állásinterjúra. A profession-ön találták meg az önéletrajzom, szóval nem én jelentkeztem hozzájuk, és egy biztosító társaságról volt szó. Persze már előre sejtettem, hogy az ilyenektől nem sok jót várhatok, de hát aki munkanélküli ne válogasson. Úgyhogy elmentem.

Azzal kezdődött az egész, hogy az interjúztató el se jött, fél órát vártam, mire küldtek helyette valakit. Ő vagy 20 percen át kérdezgetett, feltette a tipikus HR-es kérdéseket, amikkel tele van az összes állásos oldal a neten, még arról is kifaggatott, hogy hol lakom és kivel... Aztán előadta, hogy milyen munkáról lenne szó:

Először is, egyéni vállalkozónak kell mennem, ami ugye tök szupi, hisz mindössze havi 50ezer ft adót (plusz járulékokat, de azt ugye nem mondta) kell befizetnem havonta, és ő amúgy is ismer egy könyvelőt olcsón, az majd elintézi nekem. Aztán részt kell vennem a tanfolyamjukon potom 15ezer ft-ért, majd felvesznek megbízásos szerződéssel. (Magyarul munkanélküliként a nemlétező pénzemet rögtön elkölthetném arra, hogy egyáltalán felvegyenek.) Alapfizu nincs, csak ahány szerződést megkötök. És meg kell kötni havi 1-et minimum, különben kirúgnak. De ha ügyi vagyok akkor akár 300ezret is kereshetek egy hónapban. Hát persze! Csupán telefonon kell hívogatnom vadidegeneket, rájuk erőszakolnom valami fasz biztosítást, és fellélegezhetek, hogy nem a semmiből kell állnom az ehavi evát. Szuper! Álomállás bazmeg. 

Hála Istennek azóta se kerestek, gondolom nem feleltek meg a válaszaim arra, hogy hol képzelem el magam 5 év múlva és mit tudnék hozzátenni a cég jövőjéhez. Bár arra rájöttem, hogy ki kéne találnom magamnak valami kamuhobbit, ami hihető és nem kell sokat magyarázni, meg bizonygatni, mert az ilyen fasz helyeken tuti mindenhol rákérdeznek. Itt se tudtam semmi értelmeset mondani, csupa hülyeséget mondtam, úgyhogy ez jó tanulópénz volt. Már ha behívnak még idén valahova....